A napmadár a kiválasztott emberek természetfölötti eredetét jelképezi,
a poraiból újjáéledő és fényből jövő lény megtestesülése.
Társulatunk nem természetfölötti, mégcsak nem is kiválasztott, de mégis olyan, mint a Napmadár. Még ha nem is mitikus értelemben, de újjászületett, és végtelen jókedvével, összetartásával szeretné bebizonyítani, hogy van élet a születés után és a munka mellett is. Van okunk akkor is vidámnak lenni, ha a gondok tetőznek, mert valaki és valami mindig számít ránk.
Mi csak játszunk és szeretünk, néha eszméket gyártunk, néha forrongunk és esetenként mi sem találjuk a helyünket a világban, de abban egyetértünk, hogy összetartozunk és szeretjük ezt az átkozott földi paradicsomot.
A Napmadár vagy amit akartok… egy olyan színjáték, amely egy kicsit nosztalgiázik és lázad. Megmutatja azt a valódi értéket, ami nincs falak közé zárva, hanem mindannyiunkban ott van, ami embert baráttá és barátokat közösséggé emel. A történet egyszerű:
a napjainkban játszódó valóság egy látomásban,
ahol a fényes múlt egy ragyogásban
úgy találkozik a jelennel,
hogy az választ ad arra,
miért nincs szükség többé a falakra.
Megelevenednek régi történetek a diákéveinkből.
Felidézzük az egykori Diákszínpadot, a nagy előadásokat,
és megemlékezünk arról, ami már nem létezik: a Földesről.
Mi már tudjuk, hogy valójában sokkal több maradt meg, mint azt néhányan gondolják. Ahogy ezt egy éve megfogalmaztuk; „már nemcsak egy épület és egy intézmény köt össze, hanem egy közös emlék, egy fogalommá vált hely, aminek halhatatlanságát az adja meg, hogy ezután is együtt mulatunk, mi, volt diákok.”
A Záróbulira több százan jöttek el és sokan várják a folytatást.
Az újjászületett Társulat ennek a közösségnek ajánlja előadását,
illetve azoknak, akik hisznek még a Napmadár legendájában.
Várunk szeretettel!
(hisz, ez neked szól!)
„Barátok nélkül mit sem ér a szó…”
És akkor itt valami egészen érdekes dolog következik, néha még mi sem hisszük el, hogy már 2 előadáson is túl vagyunk... A Marczibányin készült felvétel még a stúdióban alakul, reméljük hamarosan abból is tudunk ízelítőt mutatni.
„Barátok nélkül mit sem ér a szó…”
A NAPMADÁR, vagy amit akartok…
Nosztalgia két részben
rendező:
KÖRNER ANDREA
és
VASS CSILLA
Karinthy, Csokonai, Moliére, Örkény, Hubay és Körner Andrea műveit szabadon felhasználva
írta: Vass Csilla és AzOmar
betétdal: Littvay Imre
szereposztás:
Sganarelle Tibor, énekes király – Vadász Attila
Takács tanár úr, ál-márki – Simkó Zsolt
Kovács ál-vikomt, rádiós bemondó – Payrits Joe
Csokonai, vak zongorista rádiós bizottsági elnök – Herbszt László
Lilla, kalaposan ledér bártündér – Vass Csilla
Csábító dalos pacsirta és Katyusa táncos – Bak Marianna
Dorottya, kényeskedő vénkisasszony – Giricz Anna
Júlia, kényeskedő fiatalasszony – Dörflinger Éva
Melitta, matracos szobalány – Szatmáry Judit
A tűzzel játszó bizottsági eladó – Szolnoky Dóra
Szakács tanár úr, naív szerető – Keviczki László
Lázongó bizottsági pincér – Tárnyik Pál
Dr. Szegilongi Lajos, a Mesélő strandi kujon – AzOmar
