Feliratkozás a diáknévsorba

 Feliratkozom!

 

A Földes Diákszínpad története napjainkig

andrea.ma.jpgKörner Tamásné, Andrea vagyok. 1970-ben szereztem tanári diplomát az ELTE-n. 1975-ben kerültem a Földes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskolába, ahol magyart és angolt tanítottam az iskola megszűnéséig, 2008-ig. Kollégámtól 1980-ban vettem át a Diákszínpad vezetését.

A Diákszínpadtól elvárták, hogy az iskola ünnepi alkalmainak főszereplője legyen: a Földes Napok nyitóünnepélyétől a ballagásig. Az ünnepélyek megszervezése tehát a mi feladatunk volt. Leginkább a kötelező évfordulók: Április 4-e, a '48-as forradalom és November 7-e. A '80-as években ugyan a kerületi KISZ és Pártbizottság ellenőrzése már meglehetősen "familiáris" jelleget öltött, de azért komoly korlátokat is jelentett. A Diákszínpad mégis szakítani akart a direkt politizálással, a Szavalókórus avítt hagyományával. Úgy gondoltuk, lehet érdekes is, ami kötelező. Kezdetben verses összeállításokat adtunk elő, jeleneteket kapcsoltunk össze például Csokonai életéről, Bartókról.

A tényleges fordulatot a '80-as évek közepétől számíthatjuk. Már az irodalmi összeállításokban is teljes művek és nem részletek hangzottak el, egy-egy téma köré csoportosítva.

Igazi áttörést a Hubay darabok színre vitele jelentett, 1985 és 1987 között. (Fiatal nők kékben és pirosban; A bál után; Egy szerelem három éjszakája) A diákszínjátszók szinte "kötelező" stúdiumát, Moliére-t természetesen mi sem hagyhattuk ki. (Kényeskedők; Sganarelle)

Ez volt a Diákszínpad működésének legsikeresebb időszaka, a "Nagy Generáció" kora. A népszerűséget annak is köszönhettük, hogy a '80-as évek közepétől az Iskolarádiót is többnyire Diákszínpadosok működtették, ők nyerték a szavalóversenyeket, és az Iskolaújság (FÖX-3) is gyakran készített interjút egy-egy műsor kapcsán.

A rendszerváltás utáni időszak az iskolai szakkörök életében, így a Diákszínpadéban is nagy változást hozott. A '90-es évektől mindenfajta délutáni tevékenység elvesztette népszerűségét. A közösségi lét új formái jöttek létre, az iskola falain kívül. Amennyire lehetett, a Diákszínpad működött tovább. Tagjai egy-egy műsor idejére verbuválódtak, általában egy osztály tanulói voltak. A szervezés megnehezedett, de kemény próbák után így is születtek emlékezetes előadások. Ilyen volt például a Bánk-bán és az Örkény, illetve a Karinthy összeállítás – ez utóbbi már nem először – a '90-es években, 2000 után pedig egy 1956-os Emlékműsor és Milne Micimackója angolul.

A legsikeresebb és leglelkesebb szereplők az adott tanév végén elnyerték az általunk alapított Thália papja, illetve papnője címet. A műsorok szervezésébe kollégáim is besegítettek, a hangfelvételek, a zenei háttéranyagok megszerkesztése, a próbák rendje főleg az én feladatom volt. A szereplők leginkább a kellékekről, – a többnyire jelzésértékű – díszletekről, valamint az ötletes jelmezekről gondoskodtak. A '90-es évekig éves tanterv szerint, szakkör formájában, heti rendszerességgel működött a Diákszínpad. Az intenzív próbaidőszak csak az előadás előtti 3-4. hétben kezdődött.

1986-tól már videofelvételeket is készítettünk. Öt előadást örökítettünk meg, de természetesen sok-sok fénykép, műsorszöveg is megmaradt.

A Diákszínpad 2008-ban szűnt meg. Maga a Földes 2009 júniusáig létezett a Jurányi utcai épületben, ma a Ponty utcai Hunfalvy János Szakközépiskola része.

A Földes Diákszínpada azonban 2010 januárjában újjáéledt. A rendszeres nosztalgia-találkozások egyikén, a '80-as évek öregdiákjai felvetették: jó lenne újra együtt játszani. Így született meg a Napmadár >> című összeállítás, melynek első (próba)előadása egy gimnázium igazi színháztermében volt. Bár hihetetlen élmény volt újra a színpadon, de az igazi cél már akkor is az volt, hogy osztály- és évfolyamtársainkkal éljük át újra kamaszkorunk emlékeit.
És 2010. október 8-án, a Marczibányi Téri Művelődési Központ színpadán felléptünk az időgépre – és amit átéltünk, maga volt a csoda ... Fotók itt >>>

Szeretnénk folytatni a közös munkát. Minden régi tagot szívesen fogadunk! A hagyományok ápolásával így megmarad számunkra a Földes.

Nemcsak emlékeinkben, hanem a valóságban is.

Budapest, 2010. augusztus